Szahara és karavánvárosok – Mauritánia sivatagi vidékein
Terjit oázis – pálmafák, források és sátorban töltött éjszakák Mauritániában
Mauritánia – sivatagi tájak, atlanti városok és színes halászkikötők
Karnataka – Hampi templomai, Gokarna tengerpartjai és a kávévidékek
Karnataka jó választás, ha egy dél-indiai utazáson történelmi helyeket, tengerparti pihenést és kisebb falvak felfedezését szeretnéd összekötni. Hampi sziklák között megbújó templomai, Gokarna zarándokvárosa, Mysuru palotája és a hegyvidéki kávéültetvények egészen különböző programokat kínálnak.
Szikkim – hegyi falvak és kolostorok a Himalájában
Szikkimben a Himalája hegyei, erdők, vízesések, kisebb falvak és buddhista kolostorok kerülnek előtérbe. Nepál, Bhután és Tibet között fekszik, kulturális életét pedig többek között a lepcsa, bhutia és nepáli közösségek hagyományai alakítják.
Rajasthan – színes városok, hatalmas erődök és történetek a sivatagból
Kerala – India, ahol érdemes kicsit lelassulni
Pálmafák között kanyargó csatornák, zöld teaültetvények, hosszú homokos strandok és banánlevélen tálalt ebédek. Kerala India délnyugati részén fekszik, és annyiféle élményt kínál, hogy egy egész utazást is fel lehet építeni erre az egyetlen államra.
Gorillák és csimpánzok Ugandában: találkozások az erdőben
Sokszínű Uganda
Kidepo: szafari a saját tempódban
Uganda látnivalói: a lérdekesebb helyek és programok
Uganda Kelet-Afrikában fekszik, és nagyjából két és félszer akkora, mint Magyarország. Közel 46 millióan élnek itt, több mint 65 népcsoporthoz tartozva. Az országban ma is léteznek hagyományos királyságok, a legnagyobb az ország fővárosát is felölelő Buganda . Ahogy egyik vidékről a másikra utazol, nemcsak a táj változik, hanem a nyelvek, az ételek és a szokások is. Az országban több mint 50 nyelvet beszélnek, de angol a közigazgatás nyelve, amit a kis falvakon kívül mindenki megért.
Körülbelül hat hónapot töltöttem az országban, és közben egészen különböző arcait ismerhettem meg: a délnyugati zöld hegyvidéktől Karamoja szárazabb tájain át a Viktória-tó környékéig. Az emberek pedig mindenhol rendkívül kedvesek, nyitottak, és nagyon jó humorérzékkel megáldottak, ezért is lett az egyik kedvenc országom.
Ezen a térképen Uganda legismertebb látnivalóit gyűjtöttem össze. Van köztük olyan hely, amiért önmagában is érdemes útnak indulni, és olyan is, ami egy hosszabb út részeként jó megálló lehet.
Hegyi gorillák a Bwindi Nemzeti Parkban
A délnyugat-ugandai Bwindi sűrű, hegyvidéki erdeje a hegyi gorillák egyik utolsó élőhelye a ruandai és kongói parkok mellett. A legutóbbi közzétett számlálás 459 gorillát talált a Bwindi–Sarambwe térségben; ez a világ akkor ismert, nagyjából 1060 egyedből álló állományának csaknem fele volt. Azóta új számlálás is zajlott, de annak gorillákra vonatkozó eredményét még nem tették közzé.
A hegyi gorillák története ritka természetvédelmi siker. Az 1980-as évek elején világszerte kevesebb mint 400 példányt tartottak számon. A parkok védelmének, az állatorvosi munkának és a helyi közösségekkel végzett természetvédelmi munkának köszönhetően az állományuk növekedni kezdett. Ma is veszélyeztetettek, de már nincsenek a „súlyosan veszélyeztetett” kategóriában.
A gorillakeresés vezetett gyalogtúra, amelynek hossza attól függ, hol tartózkodik aznap a kijelölt gorillacsalád. Néha meredek, sáros ösvényeken kell haladni, így maga a keresés is része az élménynek. A részvételhez előre foglalt engedély szükséges, és ez az utazás egyik legnagyobb kiadása lehet, hiszen 800 USD-be kerül, amely pénzzel Te is hozzájárulhatsz a gorillák védelmére. Persze ez hatalmas összeg, de olcsóbb, mint Ruandában, ahol 1500 USD-t kérnek a túráért - a Kongói Demokratikus Köztársaságban csak 400 USD az ára, de jelenleg az ország ezen része nem számít biztonságosnak, így nem ajánlom az ottani túrázást. Ha nem tudod vagy szeretnéd kifizetni, akkor is megéri ellátogatni a környékre, hiszen a parkon ingyenesen át lehet vezetni - az erdő gyönyörű látványt nyújt, és különböző majmokat, kis eséllyel gorillákat is láthatsz. A park mellett pedig Batwa közösségekkel találkozhatsz, gyönyörű közösségek által üzemeltetett szállásokon aludhatsz, és olcsóbb vezetett túrákon vehetsz részt az erdőben.
Kidepo-völgyi Nemzeti Park
Bár a Kidepo messze esik a legtöbb klasszikus ugandai útvonaltól, de az egyik legérdekesebb látnivalója az országnak. Bár az odajutás is időt igényel, cserébe az oroszlánkirályból is ismert hatalmas, nyílt tájak, hegyek és jóval kevesebb látogató vár. A parkban találhatóak oroszlánok, gepárdok, leopárdok, elefántok is, akiket kicsit nehezebb látni, viszont a növényevőkből elképesztő sűrűség található, a bivalyok annyira elterjedtek, mint más parkokban a gazellák, rajtuk kívül pedig zebrák, zsiráfok, topik, oribik, zsiráfok, és rengeteg másik antilopfaj él. Kidepót érdemes Karamoja más helyszíneivel együtt tervezni, és több napot szánni erre az országrészre.
Karamoja és Moroto
Karamoja Uganda északkeleti, ritkán lakott vidéke. Főként karamojong közösségek élnek itt, akiknek az életében hagyományosan fontos szerepe van a pásztorkodásnak. Morotóban, Kotidóban, Kaabongban, Karengában és a környező falvakban is találkozhatsz velük; főként a piacnapokon. Sok pásztor ma is magával viszi a jellegzetes botját és kis, fából készült ülőkéjét, és gyakran színes kendőt és kalapot visel.
Karamoja azonban nem csak a karamojongokról szól. A Morungole-hegyen az ik, a Moroto-hegyen pedig a tepeth közösség tagjai telepedtek le. Mindkét hegyre szerveznek egynapos túrákat: közepesen megerőltető programok, amelyekre helyi vezetővel érdemes indulni. Számomra ezek voltak az ugandai utazásunk legnagyobb élményei.
A falvak közelében kialakított hagyományos manyattákban vagy a hegyek ökókempingjeiben éjszakázni önmagában is megéri a kitérőt. Nappal a félszáraz táj tűnik végtelennek, éjjel pedig a csillagos ég. Ott, a szabadban aludva könnyű megérteni, miért kötődik annyi karamojong ember élete ehhez a tájhoz.
Csimpánzok és a Kibale nemzeti park
Kibale erdejébe elsősorban a csimpánzok miatt érkeznek a látogatók. A vezetett túrán nem egy előre kijelölt ponthoz sétáltok: a vezetők a csimpánzok hangját, mozgását és nyomait figyelve keresik a csoportot. Amikor az erdőben egyszer csak felhangzik a kiáltásuk, az egészen más élmény, mint állatokat látni egy szafarijárműből.
A csimpánzokon kívül más főemlősök és rengeteg madár is él a parkban. A környéken többféle erdei séta szervezhető, így akkor is érdemes időt hagyni Kibale térségére, ha nem a csimpánzkeresés a fő program. A túrához engedély szükséges; népszerű időszakokban ezt is célszerű előre intézni. Fort Portal és a környék krátertavai kézenfekvő következő állomások.
A csimpánztúra engedélye 200 USD-be kerül. Ha Ruandával kombinálod Ugandát, a Nyungwe nemzeti parkban 150 USD-be kerül ugyanez a program, ha pedig szereted a kevésbé látogatott úti célokat, akkor Burundiban 50 USD a Bururi erdőben - bár ide sokkal nehezebb eljutni, Ugandába vagy Ruandába érdemes berepülni.
Sipi-vízesések
A Sipi-vízesések Uganda keleti részén, az Elgon-hegy lejtőin találhatók. A három vízesést gyalog is fel lehet keresni helyi vezetők segítségével, az ösvényekről pedig gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre és a síkság felé.
Sipi környékén kávét termesztenek, kávétúrára is indulhatsz. Ilyenkor nemcsak megkóstolod a kávét, hanem azt is megmutatják, hogyan termesztik és dolgozzák fel. Ha nem szeretnél túrára menni megéri csak kiülni egy kávézóba, például az Uganda szerte ismert Endiro-ba, ahonnan ráláthatsz a Sipi-vízesésre is. Ha maradsz egy-két éjszakát, lesz időd a falvakban sétálni, beszélgetni az emberekkel, és a vízeséseken túl is megismerni a környéket.
A közeli Kapchorwa az ugandai hosszútávfutás egyik központja. A magasabban fekvő környéken él és edz több nemzetközileg ismert futó; innen származik például az olimpiai bajnok maratonista Stephen Kiprotich is. Ha reggel a környék útjait járod, a futás itt nem távoli sportsikerként, hanem a mindennapok részeként jelenik meg, a futók minden reggel 1400 és 2000 méteres magasság között futják a köreiket.
Elgon-hegy
Az Uganda és Kenya határán emelkedő Elgon egy kialudt vulkán. Legmagasabb pontja a 4321 méteres Wagagai-csúcs, amely egy hatalmas vulkáni kaldera peremén áll. A hegyre vezető út egyik érdekessége, hogy az erdőből bambuszos részeken át magashegyi füves tájra érkezel. Ha nincs időd többnapos túrára, az alsóbb részeken félnapos vagy egynapos sétát is tehetsz, és a közeli Sipi-vízeséseket is érdemes felkeresni.
A Wagagai megmászására a Sasa-útvonalon legalább három, kényelmesebben négy napot számolj. Ez a legrövidebb út, de az első nap meredek: mintegy 1650 méter szintet kell emelkedni. A Sipi felől induló út hosszabb, viszont fokozatosabban kapaszkodik fel. Az Elgonon nem technikai hegymászás a fő kihívás, hanem a sok gyaloglás és a 4000 méter feletti magasság. Jelenleg a túradíj 50 USD/fő/nap; a sátor és a teherhordó díja külön tétel. Indulás előtt érdemes a legfrissebb tarifát ellenőrizni.
Viktória-tó
A Viktória-tó Afrika legnagyobb tava, és felszín alapján a világ második legnagyobb édesvizű tava. Uganda felől sokan Entebbében találkoznak vele először: itt van az ország nemzetközi repülőtere, a tóparton pedig jó ötlet megkóstolni egy frissen grillezett vagy sült tilápiát. Entebbéből komppal át lehet menni a Ssese-szigetekre. Ha szívesen maradnál néhány napot a szokásos ugandai útvonalon kívül, ott strandok, halászfalvak és erdős részek várnak. A tó keleti oldalán fekvő Jinjánál pedig a Viktória-tóból kifolyó víz a Fehér-Nílus útjára indul.
A szép part ellenére a tóban sok helyen nem ajánlom a fürdést. A legkevésbé látható veszély a bilharzia, más néven schistosomiasis: ez egy édesvízi élősködő okozta fertőzés, amelyet a Viktória-tónál is dokumentáltak, azonban ezt meg lehet előzni egy féreghajtó gyógyszer bevételével a tóban fürdés után pár héttel - erről érdemes egyeztetni egy orvossal. Egyes partszakaszokon viszont vízilovak és krokodilok is előfordulhatnak, így mindig érdemes tájékozódni a helyiektől.
Jinja
Jinja legnagyobb nevezetessége a Nílus forrásának, hiszen itt folyik ki a Viktória-tóból a Fehér-Nílus. A folyó mentén sok szép kemping található, így akár néhány nyugodtabb napot is el lehet itt tölteni, de egyébként Jinja a vadvízi evezés egyik legjobb helyszíne. A Níluson különböző nehézségű túrák indulnak, a keményebb szakaszokon V. fokozatú zúgókkal; aki pedig még több adrenalint keres, a folyó fölött bungee jumpingot is kipróbálhatja.
A városban is érdemes körbenézni, az épületeken az ázsiai közösség története ma is látszik, és a helyi indiai éttermekben is tovább él. Ugandában nagy speciality kávékultúra van, így napközben beülhetsz egy kávézóba, este pedig vacsorázhatsz a Nílus partján egy finom grillezett tilápiát, aztán maradhatsz még egy italra, vagy egy hajnalig tartó bulira is - az országnak hatalmas éjszakai élete van.
Ha - akár buli után - megéhezel, a rolexet is keresd: ez a csapatiba tekert tojásos, zöldséges utcai étel Uganda egyik kedvence, a helyiek szerint innen származik, így minden sarkon árul valaki.
Fort Portal
Fort Portal egy jó megálló Nyugat-Ugandában. A közeli kráter tavakhoz lehet különféle túrákat tenni, ahol a szép kilátáson kívül megismerheted például, hogy hány fajta banán terem Ugandában (30!) és melyikből mit lehet csináni. A városban jó csak egy kis időt eltölteni és megismerni az ugandai mindennapokat.
Queen Elizabeth Nemzeti Park
A Queen Elizabeth Nemzeti Park Uganda egyik legnépszerűbb szafari desztinációja. Nyílt füves területek, tavak, vizes élőhelyek és krátertavak váltják egymást, a háttérben helyenként a Rwenzori-hegységgel. A klasszikus autós szafari mellett sokan a Kazinga-csatornán tesznek hajókirándulást, ahol vízilovakat, krokodilokat és vízimadarakat lehet megfigyelni. A park déli részén fekvő Ishasha pedig a fára mászó oroszlánjairól ismert. Ha befizetett szafarit itt nem tervezel, de a Bwindi vagy Bunyonyi tó és Fort Portál vagy a Rwenzori között közlekedsz, érdemes tudni, hogy van a parkon egy átvezető út, ami ingyenesen használható, és nagy eséllyel találkozol valamilyen állattal, vagy akár álhatsz meg és csak a Kazinga-csatorán fizethetsz be egy hajókirándulásra.
Murchison-vízesés Nemzeti Park
A Murchison-vízesésnél a Nílus egy keskeny sziklahasadékon tör át, majd nagy erővel lezúdul. A vízesés felülről és a folyó felől egészen más képet mutat. A hajóút során a folyóparton élő állatokat is lehet figyelni, így a program jóval több egy egyszerű vízesésnézésnél.
A nemzeti park szavannás részein autós szafarizni lehet, és táborozási, illetve különböző színvonalú szálláslehetőségek is vannak, azonban az olajfúrás mostanában nagyban veszélyezteti a parkot, így érdemes mindenképpen a legfrissebb forrásokból értesülni, hogy éppen Uganda melyik parkját érdemes meglátogatni.
Ziwa orrszarvúrezervátum
A Ziwa rezervátum különlegessége, hogy az orrszarvúkat vezetett gyalogos programon lehet megfigyelni. A séta során a vezető határozza meg, milyen közel lehet menni az állatokhoz, és hogyan kell viselkedni a közelükben. A találkozás egészen más hangulatú, mint amikor egy szafarijárműből pillantasz meg egy nagyvadat.
Ziwa kényelmesen összeköthető a Murchison-vízesés felé vezető úttal. Az orrszarvúk ugandai visszatelepítése folytatódik, és már más védett területekre is kerültek állatok, ezért a rezervátum szerepét érdemes ennek a természetvédelmi történetnek a részeként is nézni.
Ha másik parkot keresel, ahol gyalogos szafarit lehet tenni, akkor a Kampalához közel eső Mburo-tó is remek választás lehet.
Rwenzori-hegység
A Rwenzori Uganda nyugati határán húzódik. Legmagasabb pontja a 5109 méteres Margherita-csúcs, Afrika harmadik legmagasabb hegycsúcsa. A túra egyik legérdekesebb része, ahogy a hegy lábánál fekvő falvakat és erdőket elhagyva bambuszos, majd mocsaras, különös magashegyi növényzettel borított területekre érkezel. A csúcs közelében már gleccseres terep vár.
A Margherita-csúcs elérése általában 7–9 napos túra. Ehhez jó állóképesség és többnapos hegyi gyalogtapasztalat kell: a hosszú, sáros szakaszok és a magasság mellett a csúcsnapon technikai felszerelést is használnak. Ez már nem az a túra, amire különösebb felkészülés nélkül lehet elindulni.
Nem kell azonban csúcsmászónak lenned ahhoz, hogy elmenj a Rwenzoriba. A hegy lábánál, például Ruboni környékén helyi vezetővel falusi sétára, erdei túrára vagy kávékészítést bemutató programra is mehetsz. A parkban egynapos gyalogtúra is lehetséges, de választhatsz két- vagy négynapos útvonalat vízesésekkel és hegyi táborokkal. Így akkor is érdemes erre kanyarodni, ha kevesebb időd van, vagy nem szeretnél 5000 méter fölé menni. A park napi díja 35 USD, és vezetőt is kötelező foglalni. Néhány túra még a park területén kívül van, így ott csak a vezető díját kell megfizetni.
Kampala
Kampala sok dombra épült, nyüzsgő nagyváros. Minden negyede más: van, ahol a piacok és az utcai árusok között telik el egy délután, máshol modern kávézókba, éttermekbe és bárokba ülhetsz be. Jó kiindulópont Uganda felfedezéséhez, rgyél egy rolexet, próbálj ki néhány helyi ételt, aztán menj el egy kocsmába vagy bulizni – Kampalában könnyen azon kapod magad, hogy sokkal később indulsz haza, mint tervezted.
Ha várost néznél, a különböző vallási helyszínek is érdekesek: a Namirembe és a Rubaga katedrális, a nagy mecset és a bahá’í templom egészen eltérő oldalait mutatják Kampalának. De nem kell minden órára látnivalót beírni, hagyj időt, hogy csak járd a várost.
Bunyonyi-tó
A Bunyonyi-tó meredek, zöld dombok között fekszik, és 29 sziget pöttyözi a vizét. Már a partról is gyönyörű, de érdemes csónakba ülni, mert a szigetekhez történetek is tartoznak. Az apró Akampene, vagyis a „büntetés szigete” egy kegyetlen régi gyakorlat emlékét őrzi: a helyi elbeszélések szerint házasság előtt teherbe esett lányokat hagytak ott. Bwama szigetén az 1930-as években leprabetegek számára hoztak létre kezelőközpontot, Busharán pedig ma is meg lehet szállni.
Bár a legtöbben a Bwindi után szoktak itt eltölteni egy éjszakát, a tó jó hely arra, hogy néhány napig ne legyen szoros útiterved: csónakázhatsz, sétálhatsz a környező dombokon, vagy egyszerűen élvezheted a kilátást. Ha ennél a résznél jársz, kóstold meg a helyi különlegességet, a tóból fogott édesvízi rákot (crayfish).
Melyik helyeket érdemes egy útba összekötni?
Ha két heted van, a legnépszerűbb választás Nyugat-Uganda: Fort Portal és Kibale környéke, a Rwenzori-hegység, a Queen Elizabeth Nemzeti Park, Bwindi és a Bunyonyi-tó. De első ugandai útnak nem kötelező ezt az útvonalat választani. Ha szívesen letérnél a megszokott útról, Kelet-Ugandában is könnyen eltölthetsz két hetet: Jinja, Sipi és az Elgon-hegy után Karamoja és a Kidepo Nemzeti Park felé folytathatod az utat.
Három hét alatt már össze lehet kötni a keleti és a nyugati helyszínek egy részét egy kisebb körben. Négy hét pedig elég lehet egy nagyobb ugandai körre, kényelmesebb tempóban. Így nemcsak eljutsz a térképen bejelölt helyekre, hanem marad időd a piacokra, a falvakra, az ételekre és azokra a megállókra is, amelyeket indulás előtt még nem terveztél be.